ἐνάμαρτος
ἐνάμαρτος, faulty
ἐνάμαρτος [ᾰμ], ον,
- faulty, and Adv. -τως, Gloss.
1 malvado, culpable
ἡ ἐ. καὶ ἀκάθαρτος φύσις
πράξεις
• neutr. subst. τὸ ἐ. maldad, perversidad Tat.Orat.16.10.
2 crist. pecador
βίος
ψυχή
3 imperfecto, defectuoso
σώματα