ὑβριστέος
ὑβριστέος, that may be insulted
ὑβρ-ιστέος, α, ον,
- that may be insulted, D. 54.44.
ὑβριστέος, α, ον, vb. d’ὑβρίζω, Dém. 1271, 6.
ὑβριστέος, η, ον,
verb. adj. from ὑβρίζω
- that may be insulted, Dem.