εὐαστήρ
εὐαστήρ, ῆρος, ὁ,
- = sq. [εὐάστερος], Orph. H. 30.1, Epic. in Arch.Pap. 7.4; Βάκχος AP 9.246 (Marc.Arg.).
εὐ·αστήρ, ῆρος, adj. m. c. le suiv. Orph. H. 29 ; Anth. 9, 246.
εὐαστήρ, ῆρος, ὁ, = εὐαστής ; so heißen die Kureten, Orph. H. 30 ; Bacchus selbst, M.Argent. 26 (IX.246).
εὐαστήρ, ῆρος,
= εὐαστής, Anth.