τυφλῶς Save Bailly 2024 τυφλῶς, adv. : 1 en aveugle, aveuglément, Antipat. (Stob. Fl. 67, 25); Phil. 2, 329 ; τ. ἔχειν πρός τι, Plat. Gorg. 479b, être aveugle en face de qqe ch., ne pas reconnaître qqe ch. || 2 obscurément, Str. 442. Étym. τυφλός.