About Report a problem

Menu

ἀναπολόγητος

ἀναπολόγητος, inexcusable

ἀναπο-λόγητος, ον,
  • inexcusable, Plb. 12.21.10, Ep.Rom. 1.20, 2.1; undefended, τινὰ ἐάσειν D.Chr. 2.39, cf. Eun. VS p.489 B.; without making a defence, D.H. 7.46.

Saved

Recent