εὐλαβητέον
εὐλαβητέον, one must beware of
εὐλαβ-ητέον,
- one must beware of, c. acc., Pl. R. 608a, Grg. 527b, cf. 480e, Epicur. Fr. 465, Dsc. Eup. 2.160, etc.
εὐλαβητέον [ᾰ] vb. d’εὐλαβέομαι, Plat. Rsp. 422c, 608a.