θελήμων
θελήμων, voluntary
θελ-ήμων, ον, gen. ονος,
- voluntary, εἰρεσίη A.R. 2.557.
θελήμων, ων, ον, gén. ονος, qui agit de son plein gré, A. Rh. 2, 556.
Étym. θέλω.
θελήμων, ον, freiwillig, Ap.Rh. 2.557, 4.1657.