πλατύουρος
πλατύουρος, broad-tailed
πλᾰτύ-ουρος, ον, (οὐρά)
- broad-tailed, Opp. H. 1.99.
πλατύ·ουρος, ος, ον [ᾰ] à large queue, Opp. H. 1, 99.
Étym. πλ. οὐρά.
πλατύουρος, breitschwänzig, Opp. Hal. 1.199.