ἐπιμενετέον
ἐπιμενετέον, one must persist in
ἐπιμενετέον,
- one must persist in, c. dat., Archig. ap. Aët. 9.35:— more freq. ἐπιμεν-ητέον, Philum.ib. 8.84, Herod.Med. in Rh.Mus. 58.89, Aët. 16.107(97).