αὐτεπιστατέω
αὐτεπιστατέω, to be present oneself
αὐτ-επιστᾰτέω,
- to be present oneself, and Subst. αὐτ-επιστᾰσία, ἡ, Sch. Theoc. 7.6.
estar presente uno mismo
τῷ τόπῳ