καθαρτήρ
κᾰθαρ-τήρ, ῆρος, ὁ,
- = καθαρτής, Man. 4.251; a name given to ὄροβος at Tralles, Plu. Aet.Gr. 2.302b.
καθαρτήρ, ῆρος (ὁ) [κᾰ] c. καθαρτής, Plut. M. 302a ; Man. 4, 251.
καθαρτήρ, ῆρος, ὁ, = καθαρτής ; Man. 4.251 ; Plut. qu.Gr. 46.