πενθήμων
πενθήμων, mournful
πενθ-ήμων, ον, gen. ονος,
- mournful, A. Ag. 420 (lyr.).
πενθήμων, ων, ον, gén. ονος, douloureux, lugubre, Eschl. Ag. 420 ; Christod. Ecphr. 148.
Étym. πένθος.
πενθήμων, ονος, klagenvoll, δόξαι, Aesch. Ag. 409.