ὑψίκομπος
ὑψίκομπος, high boasting, arrogant
ὑψῐ-κομπος, ον,
- boasting, arrogant, Eust. 1687.49. Adv. ὑψῐκόμπως S. Aj. 766.
ὑψίκομπος
ὑψί-κομπος, ον,
- high boasting, arrogant: adv., Soph.